-
1 ψαύω
Aψαῦον Il.13.132
; ψαύεσκον ([etym.] ἐπι-) Orph.L. 126: [tense] fut. , etc.: [tense] aor.ἔψαυσα Pi.N.5.42
, etc.: [tense] pf. ἔψαυκα ([etym.] παρ-) S.E.M.7.116:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐψαύσθην Dsc.2.14
: [tense] pf. ἔψαυσμαι ([etym.] παρ-) Hp.Morb.4.44:—touch, τινος Il.23.519, 806, Hdt.2.47. etc.;ἁπτόμενοι καὶ ψ. ἀλλήλων
in close contact,Plu.
Pyrrh.12: metaph.,μὴ ψαύειν ἀδικίας ὃν τρόπον οὐδὲ πυρός Phld.Rh.2.155S.
: c. dat. instr., ψαῦον.. κόρυθες.. φάλοισι the helmets touched with their φάλοι, Il.13.132, 16.216;τῇ κεφαλῇ τοῦ οὐρανοῦ ψ. Hdt.3.30
;χεροῖν.. ἔψαυσα πηγῆς A.Pers. 202
; : but the dat. is used for the gen. in Pi.P.9.120, Herod.4.75, Q.S.8.349 (cf.θιγγάνω 11.3
, προσψαύω):— ψαύω never takes acc. exc. inαἵματι ψαῦσαι θύρας Ezek.Exag. 158
: in S.Ant. 857, ἔψαυσας ἀλγεινοτάτας ἐμοὶ μερίμνας, πατρὸς τριπόλιστον οἶκτον (v.l. οἶτον) , μερίμνας is gen. sg. and οἶκτον or οἶτον is acc. depending on ἔψαυσας.. μερίμνας, = ἐποίησάς με μεριμνᾶν; and ib. 961, κεῖνος ἐπέγνω μανίαις ψαύων τὸν θεὸν ἐν κερτομίοις γλώσσαις, the construction is ἐπέγνω τὸν θεόν, ψαύων (sc. αὐτοῦ) he learned to know the god, assailing (him): later writers used the [voice] Pass. as if the [voice] Act. had a trans. sense, Dsc. l. c., Plu.2.951d.2 touch lightly. a way of feeling the pulse, opp. θλίβω, Gal.8.808: metaph., touch upon a subject, notice it slightly, Plb.1.13.8:—[voice] Med., c. acc. rei, touch lightly upon a subject, Gal.18(1).331.3 touch as an enemy, lay hands upon, τινος E.IA 1559: abs.,κλάοις ἄν, εἰ ψαύσειας A.Supp. 925
, cf. S.OC 856.6 Math., ἐπίπεδα ψαύοντα tangent planes, Archim.Con.Sph.17.II rarely in [voice] Pass., to be touched, of the star-fish,ἐνδίδωσι τὸ σῶμα καὶ περιορᾷ ψαυόμενον ὑπὸ τῶν παρατρεχόντων Plu.2.978b
, cf. 951d (if the comma be placed before, not after, οὐσίας) ; ὅσοι ὑπὸ τῶν Ἀμινναίων (sc. οἴνων) ψαύονται κεφαλῆς those who are affected in the head.., Dsc. 5.19.—The word is very rare in early Prose, Antipho 3.3.5, X. Mem.1.4.12: freq. later, Plb.1.13.8, al., Plu.2.589f, al. -
2 ψαύω
ψαύω, perf. pass. ἔψαυσμαι, aor. ἐψαύσϑην, berühren, antasten, befühlen; gew. c. gen.; Il. 23, 519. 806; h. Ven. 125; Her. 2, 47. 3, 30; Pind. N. 5, 42; Od. 6, 35; Aesch. χεροῖν καλιῤῥόου ἔψαυσα πηγῆς Pers. 198; εἰ τῆςδε χώρας μήποτε ψαύσει ποδί Ch. 180; Soph. Trach. 1002 O. R. 1405 u. öfter; Eur. Or. 369; μὴ ψαῦ' ὧν σε μὴ ψαύειν χρεών El. 223, u. öfter; selten in att. Prosa, wie Xen. Mem. 1, 4,12 Antipho 3 γ 5; ψαῠον κόρυϑες φάλοισιν Il. 13, 132. 11, 216 ist eigtl. die Helme stießen mit den Büschen an einander; Pind. P. 9, 124 vrbdt ὃς ἂν πρῶτος ἀμφί οἱ ψαύσειε πέπλοις, wer sie zuerst am Kleide berührte; vgl. Qu. Sm. 8, 349 ἄνω δ' ἔψαυε νέφεσσι τρυφάλεια; auch = feindlich angreifen, erreichen, treffen, so auch im med., Sp.; absolut, κἀμὲ φέρων ἐπ' ὠμοῖς ψαύει ματαίαις χερσίν, Soph. Trach. 562; O. C. 1541; übertr. von der Rede, κεῖνος ἐπέγνω μανίαις ψαύων τὸν ϑεὸν ἐν κερτομίοις γλώσσαις, Ant. 951, wo der acc. ϑεόν von ἐπέγνω abzuhangen scheint, wenn man ihn nicht von ψαύω = λοιδορέω abhangen läßt; ib. 850 ἔψαυσας ἀλγεινοτάτας ἐμοὶ μερίμνας ist μερίμνας entweder der gen. oder der accus., da ψαύων hier so viel wie »erwähnen«, »sagen« ist. – Uebertr. = leicht berühren, einen Gegenstand nur andeuten, ἐπὶ κεφαλαίων ψαύειν τῶν πράξεων Pol. 1, 13, 8, u. öfter, u. a. Sp.
-
3 ἐπι-γιγνώσκω
ἐπι-γιγνώσκω, u. ἐπι-γῑνώσκω (s. γιγνώσκω), – 1) wiedererkennen, anerkennen, αἴ κέ μ' ἐπιγνώῃ (als Conjunct. bei Bekker, bei Wolf ἐπιγνοίη), Od. 24, 217; τὴν πρὸς Ἀντίστιον γραφεῖσαν ἐπιστολήν D. Hal. – 2) als Zuschauer mit ansehen, betrachten, ἵνα πάντες ἐπιγνώωσι Od. 18, 30; übh. kennen lernen, einsehen, τινός, Pind. Ol. 4, 279; ἐπιγνοὺς ἔργον οὐ καταίσιον Aesch. Ag. 1580; ἐπέγνω μανίαις ψαύων τὸν ϑεόν Soph. Ant. 950, wie νῦν ἐπέγνως εὖ μ' ἐπ' ἀνδρὶ δυςμενεῖ βάσιν κυκλοῦντα Ai. 18; σφραγῖδα Thuc. 1, 132 u. Folgde; ἐπιγνοίης ἂν αὐτὴν οἰκείαν γενομένην Plat. Euthyd. 301 e; ὅσους ἐπέγνωσαν τῶν ἐχϑρῶν ὄντας, die sie als zu den Feinden gehörend erkannten, Xen. Hell. 5, 4, 12. – 3) erkennen, ein Erkenntniß fällen, vom Richter, D. Hal. 11, 51; τὰ πρόςφορα ἐπιγιγνώσκοντες, beschließend, Thuc. 2, 65, vgl. 1, 70, wo es = ἐπινοεῖν ist. – 41 später einsehen, Strat. 28 (XII, 186). – 5) ἄνδρα, erkennen, LXX.
-
4 μανία
μανία, ἡ, Raserei, Wahnsinn, auch von jeder heftigen Gemüthsbewegung, wie Liebe, Zorn, ἐρώτων ὀξύτεραι μανίαι, Pind. N. 11, 48; φρενοπληγεῖς μανίαι, Aesoh. Prom. 881 u. öfter, wie Soph., μανίᾳ ἁλοὺς Αἴας ἀπελωβήϑη, Ai. 215, κεῖνος ἐπέγνω μανίαις, in thörichtem Wahnsinn, ψαύων τὸν ϑεόν, Ant. 950; Ar., der auch den plur. braucht, Pax 65; Her., der auch adjectivisch sagt μανίη νοῦσος, 6, 75; μέχρι μανίας ἡ σφοδρὰ ἡδονὴ κατέχουσα, Plat. Phil. 45 e; καὶ φιλεραστία, Conv. 213 d; auch = göttliche Begeisterung, ἀπὸ Μουσῶν κατοκωχή τε καὶ μανία, Phaedr. 245 a, τῆς φιλοσόφου μανίας τε καὶ βακχείας, Conv. 218 b; der σωφροσύνη entgegengesetzt, Prot. 323 b, vgl. Phaedr. 244 d, u. der φρόνησις, Alc. II, 139 b; μανίαν πολλὴν καταγνῶναί τινος, Isocr. 4, 133 u. Folgde; μανίαν ἐῤῥωμένην μαίνεσϑαι, Luc. adv. ind. 22, wie κοινὴν μανίαν μεμηνέναι, abdicat. 31.
Перевод: с греческого на все языки
со всех языков на греческий- Со всех языков на:
- Греческий
- С греческого на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий